[poszt][/apokaliptika]

blog_banner_small.jpgPosztapokalipszis a filmek világán át

Filmek várólistán:

* On the Beach (2000)
    Veszélyes jövő
* Testament (1983)
    Testamentum
* The Book of Eli (2010)
    Éli könyve
* The Way (2009)
    Az út
* 28 Weeks Later (2007)
    28 héttel később
* 28 Days Later (2002)
    28 nappal később
* I Am Legend (2007)
    Legenda vagyok
══════════════════════


? Sunshine
    Napfény (2007)
? Miracle Mile
    Ne várd a csodát! (1988)
? Stalker
    Sztalker (1979)
? Mad Max sorozat
? Waterworld
? Raspad
? Terminator 4
...

Gépház

ELNÉZÉST A HÁROM HETES
'TÁVOLLÉTÉRT'

TARTALOMFRISSÍTÉS
HAMAROSAN

2013.01.13. 23:00 Nordbright

The Day After - Másnap (1983)

Amerikai háborús filmdráma. Rendező: Mick Jackson  Forgatókönyv: Edward Hume
________________________________________________________________________________________________________

  A korábban bemutatott Szálak c. alkotással gyakorlatilag egy időben készült egy amerikai változat is az atomháború kitörésének témájára. A két film tehát azonos témájú, hasonló a történések feldolgozása, rengeteg közös pont és a megjelenítésben is közös eszköz van, ezért "kénytelen" voltam egy összehasonlító elemzést készíteni. Emiatt viszont célszerű a másik alkotást is megnézni vagy a kritikáját elolvasni.

A színhely: Kansas City és Lawrence (USA), valamint elvétve a környék települései, farmjai.

Az időpont: valamikor a 80-as években, pontos évszámot nem kapunk (itt sem).

A történelmi háttér: a hidegháború végéhez közeledve (amit akkor még ugyan nem tudhattak) már nem fenyeget annyira közvetlenül a III. világháború kitörése, mint a megelőző években vagy évtizedekben, de egy nukleáris konfliktus lehetősége mindig a levegőben van.

A (fő)szereplők
: egy család (apa, anya, fiú és két lány), egy sebész főorvos, egy orvostanhallgató és egy katona.

A film célja: (a Szálakhoz hasonló módon) a figyelemfelkeltés, meghökkentés, elrettentés. Elgondolkodtatni a nézőt, hogy mire képes az ember (az emberiség) a céljainak elérése érdekében. Akár saját értékeit (életét, életterét, jövőjét) is képes feláldozni a valós, vagy vélt igazának (nézetének) érvényesítése érdekében. Az egyén pedig a társadalom szétesésével önző és érzéketlen lénnyé válik.

  Már ebből is látszik a rengeteg (azonban valószínűleg mégis véletlen) kapcsolódási pont, amelyek végig megtalálhatók a filmben. A Szálakkal ellentétben itt viszont nem beszélhetünk dokumentarista megvalósításról, hanem inkább egy "tipikus" amerikai filmről. A két filmet megnézve gyakorlatilag az is elképzelhető lenne, hogy ugyanannak az eseménynek a bemutatását látjuk angol és amerikai szemmel, eltérő földrajzi helyszínen.

  A konfliktus (ez esetben a Közel-Kelet helyett) Európában pattan ki és onnan eszkalálódik világméretűvé. A szovjetek vélhetően a Nyugat-berlini csapatok kivonását szeretnék elérni, de mivel nem járnak sikerrel, és a keletnémet hadseregben egy komoly lázadás tör ki, Berlint blokád alá veszik. Az amerikai válasz a blokádra egy ultimátum, természetesen ennek követelményeit az oroszok nem teljesítik, nem vonják vissza a csapatokat. Ezután jönnek a határsértések, kisebb-nagyobb kakaskodások, fegyveres összecsapások,  amelyek a konfliktus egyre inkább eldurvulásához vezet. A háborús cselekményeket a TV és rádió adásokon keresztül követhetjük, ahogy a szereplők is egyre nagyobb figyelmet szentelnek a híreknek az idő előrehaladtával. Észrevehetjük, hogy az amerikai közvélemény egy része elítéli az európai jelenlétet is. Ez nem az "ő" háborújuk, mit keresnek ott...? Érdekes, hogy a Szálakban az angolok ítélik el úgy a szovjet, mint az amerikai háborús politikát.
Míg a Szálakban a konfliktus egy történelmileg hiteles, akkortájt aktuális témán alapszik, addig az amerikaiak egy fiktív konfliktust "generáltak" a film kiindulópontjául (hiszen európai szovjet előretörés igazi céljára vagy előzményére nem kapunk pontos választ).

  A hagyományos cselekménymenetnek megfelelően először a szereplők és környezetük, lakóhelyük bemutatására kerül sor. Már itt több képi utalás történik a közeli rakétasilókra, ezzel megerősítve a környék stratégiai célpont mivoltát. A főcím alatt például a mezők fölött "elrepülő" kamera látóterében is egy-egy farm vagy erdősáv mögött felbukkannak a masszív beton föld alatti indítósilók.  Természetesen minden egyes helyszín esetén feltüntetik a távolságokat is a központi helyszíntől, ami az ilyen filmekben "kötelező" elem - ezek alapján kell kiszámolni a sugárzási zónákat. Természetesen majd minden főszereplő vagy környezete találgatásokba kezd, hogy mi is vár rájuk egy esetleges atomcsapás esetén.post_thedayafter_001.jpg


  Az események akkor pörögnek fel, amikor szinte hajszál pontosan a film egyharmadánál éleződik ki a harci állapotot. Ekkor mindenki igyekszik visszavonulni a már megépített fedezékébe vagy a kijelölt óvóhelyek egyikére.

Spoiler: Itt következik a szintén közkedvelt boltos-pánikos jelenet is. Mindenki igyekszik magáévá tenni minden mozdíthatót a boltok polcairól. Ezután az atomfegyverek európai bevetésének bejelentése után láthatjuk azt is, ahogy a hadsereg - elsősorban a légierő - riadókészültségbe áll.
Nagyon jó fogás a "vihar előtti csend" bemutatása. A levegőben már zajlik a rakétaindítás előkészítése, miközben a földön nyugodt csendéleteket mutat sorra a kamera, hogy aztán később, a támadás beindulásával ez az idilli állapot kaotikussá változzon. A rakéták indításának megmutatása is érdekes adalék - ez a Szálakból egyébként teljesen hiányzik. A felszálló rakétákat megannyi szemszögből láthatjuk (alulról, felülről, oldalról, föld alól, lakosok szemszögéből). Az emberek  minden helyszínen meredten bámulják az ég felé törő ballisztikus rakétákat (ICBM -  "intercontinental ballistic missile" megnevezéssel illetik őket a filmben). 

  Már a rakéták indítása után közvetlenül elhangzik az a mondat (itt is), hogy a háborúnak máris vége. Még szinte ki sem tört, be sem csapódtak a rakéták, de a stratégiai helyzet világos: sakk-matt. Nyilvánvalóvá teszik a néző számára is, hogy egy  ilyen háborút semelyik fél nem nyerheti meg és a rakéták indítása-érkezése után (ami gyakorlatilag 30 perc körül van) már talán véget is érhetnek a további harci cselekmények.

Spoiler: Ez a katonák közti vitában teljesül ki, hiszen gyakorlatilag a dezertálást is legitimálják az eszmefuttatás során. És valljuk be, van benne valami...

   Nagyszerű de megmosolyogtató a képsor, ahogy a menekülő és autópályán feltorlódó forgalommal szemben, az ellentétes irányban egyedül hajt orvosunk a város felé. (Nem lepődnék meg, ha innen jött volna az ötlet az "ID4"-ben látható ugyanilyen filmes fogáshoz, ami a film ugyanezen szakaszában került megjelenítésre). A szirénák hangjára a városokban is beindul a pánik és mindenféle irányban rohangálnak az emberek az utcákon, bár egyesek az óvóhelyekre is eljutnak végül. A kisebb városban (az elektromos ütőszerkezet által megütött - ennek később lesz jelentősége) harang is figyelmezteti a népességet a veszélyre.

  Nincs semmi váratlan fordulat, a csapás óramű pontossággal érkezik, ahogy azt "mindenki" várta a távozó rakétákat látván.

Spoiler: A támadás felépítése gyakorlatilag egy az egyben megegyezik a Szálakban részletezettével. Elsőnek légköri robbantás által megbénulnak az elektromos készülékek, a járművek és a kommunikáció. Ezután jön a földi csapás a katonai és fontosabb gazdasági célpontok ellen. Több száz rakétáról beszélünk, így egy térségre több is hull. A robbanásokat kísérő fény- és hőhullám röntgensugárként világítja át az embereket, ilyen képsorok villannak fel sorról-sorra és a drámai hatás kedvéért mindenféle korosztály megjelenik (férfi, nő, anya gyermekével, esküvői nép az első csók alatt, iskolások tanórán, de még a korábbi csendélet lova is, stb...). Az épületek és a táj pusztulását bemutató képek között természetesen sok a tesztrobbantások során felvett katonai videó
(itt leginkább a négyzetrácsos ház ami kilóg a sorból).

 post_thedayafter_002.jpg

  Ezután azonban ismét lassabb tempóra kapcsolunk. A aki viszonylag védett helyen van, az marad is ott, akit pedig útközben ért a veszedelem az próbál valamelyik városba, védett helyre jutni. Rengeteg embernek célja, hogy eljusson a kórházhoz, vagy a sérülések miatt, vagy csak menedéket keresve. Így a kórház gyakorlatilag menhellyé válik.

Spoiler: A kórházban mégsem olyan drasztikus és horrorisztikus a helyzet ahogyan azt a Szálakban láthatjuk. Apróbb incidensektől eltekintve viszonylag sikerül kordában tartani a tömegeket és a műtétek is kulturáltabb körülmények között zajlanak, még ha az elemlámpák fénye alatt is. A főorvos erőn felül teljesít, szinte éjjel-nappal dolgozik, csak a sugárbetegsége dönti le végül a lábáról, mintegy hősi szerepbe helyezve a karaktert, talán ő lenne a film egyetlen, igazi főhőse. A szabadban (illetve a robbanáskor egy konténerben) ragadt katona "menetelése" a kisváros felé reménytelen küzdelemnek tűnik. Menet közben élelmet is próbál magához venni, holott ennek elfogyasztását és fontosságát nem nagyon látjuk. Talán egyszer, miután egy szomjazó szerencsétlen embernek próbál segíteni, maga mellé véve azt, hogy támogatásával eljussanak a kórházba. Hosszú távú sorsuk nem kétséges, miután mérföldeken keresztül gyalogolnak a nukleáris "poresőben" (kihullás). A magára vetett pokróc nevetségesen kevés védelmet nyújt, sőt talán még inkább árt is, miután többször meghempergeti a porban. Szánalmas próbálkozás.

  Az élelem viszonylag kevés szerepet kap a történetben, valószínűleg mert nem heteket, hónapokat, éveket ölel fel - így éhhalál konkrét képeit sem láthatjuk. Még az egyik eltévedt főszereplőnket is beengedik a családi menhelyre (nincs elég bajuk...), ami nem túl előrelátó dolog. Hacsak nem az volt a mögöttes szándék, hogy elkél majd még a férfierő később. Nem meglepő (és nem árulok el nagy titkot vele), hogy eme cselekedet miatt a film végére egy szerelmi szál is már-már kibontakozni látszik.

Spoiler: Itt a biztos menedékből történő kirohanásnak és mezőn való "kergetőzésnek" is csak a dráma fokozása érdekében van szükség. Sajnos azonnal tudhatjuk, hogy ez az értelmetlen cselekedet végzetesnek bizonyulhat, így némileg fura a fiatal főszereplőnk önfeláldozása. Romantikus cselekedet, hogy segíteni próbál, de nem biztos, hogy mindenki ilyen áldozatkész lenne és saját életét veszélyeztetni. Nyilván a lány cselekedetén keresztül a pszichológiai hatásokat is szeretné bemutatni a rendező.

  A sugárzási szint meglepően gyorsan olyan szintre csökken, ami lehetővé teszi, hogy kimerészkedjenek a szabadba, még ha nem is huzamosabb időre (attól tartok ez eléggé irreális annak tükrében, hogy több találat érte a környéket). Az esemény egy harang megkondítása jelzi (immár kézzel, kővel! - ez visszautalás a korábbi technika megszűnésére). A templom romjai között pedig egy rögtönzött misét is celebrálnak, ismét az érzelmekre hatva és kihangsúlyozva a vallás jelentőségét.
   post_thedayafter_003.jpg
  Hamarosan a földművelés újraindítása is szóba kerül (elég gyorsan...), habár az is igaz, hogy ennek nehézségei miatt rögtön heves vitába kezdenek az érintettek, mivel a kormány konkrét "akciótervet" juttat a gazdák körébe, már csak egy probléma van ezzel - a megvalósítás mikéntje, a feltételek hiánya és az emberfeletti feladat.
  Nem maradhat ki az amerikai katasztrófafilmekben kötelező elemként ismert elnöki beszéd sem! A legfőbb üzenet, hogy hasonló károkat szenvedett mindkét fél, tűzszünet lépett életbe, de Amerika és az amerikai nép, a szabadság és demokrácia túlélte a támadást, és újra fel kell építeni a társadalmat, mert a "szabad világ" tőlük várja az útmutatást. Az emberek egy részét mégsem elégítik ki a hallottak. A miértre nem érkezik válasz, ugyanúgy mint arra sem, hogy ki indította el elsőnek a rakétákat.

  A kórházban időközben egy szülésre is sor kerül, de néhány filozofikus gondolaton kívül sok szerepe nincs a filmben (nem úgy mint a Szálakban, ahol gyakorlatilag kulcs szerepet tölt be). Kimaradása nem változtatna a film mondanivalóján.

Spoiler: A főszereplő (már majdnem) "párunk" még mindig a kórházban tengeti napjait, de szemmel láthatóan egyre leharcoltabb állapotban. Hogy a néző ne keseredjen el teljesen az egyértelmű halálvárást látván, a rendező próbálja némi humorral (elviccelődéssel) vidítani a nézőt. Nem tudom mennyire életszerű, de már ez is az amerikai filmek sajátossága lett - a legnagyobb bajban is kell némi viccelődés.

  Hogy a dráma tovább fokozódjon az eddig példát mutató, előrelátó és családcentrikus (minta-) apát is támadás éri, ami a család életének további alakulására is biztosan negatív hatással lesz.

Spoiler: Csak saját otthonát próbálja védeni valószínűleg legálisan tartott fegyverével, mikor a birtokra "betolakodó" család fője orvul levadássza. A feleség és a kislány csak a lövés hangját hallják, de a történésekről nem értesülnek és mi sem láthatjuk, hogy ezek után mi történik.

  A film zárómomentumaként visszatérünk a rommá dőlt városba, ahol nyomorgó embereket láthatunk és a valódi pusztítás képei tárulnak elénk, itt szembesülünk valódi emberi sorsokkal.

Spoiler: A városon a főorvosunk kalauzol keresztül, az ő szemszögéből tapasztalhatjuk meg a pusztulást és a várossal együtt romba dőlt egyéni sorsokat, ugyanis elhatározta, hogy mielőtt a sugárbetegségben meghalna még visszatér otthonába. Nehézséget okoz a háznak még a helyét is megtalálni, de néhány elégett személyes tárgyat megismerve nyugtázza, hogy "hazaért" és feleségét "keresi". A pszichikai összeomlás jelei látszanak már rajta, amikor képzelt nappalijából az utcán üldögélő, tengődő "hajléktalanokat" is ki akarja zavarni, akik nem is ártottak neki.

  A film végén ugyanis egy koszos és sokat szenvedett ismeretlen túlélő nyújtja a vigasztalást - egy ölelés, mindegy ki az kitől jön, csak emberi (érző) lény legyen - ennyi maradt ami még emberséges ebben az embertelen világban.

post_thedayafter_004.jpg


Ahogy korábban említettem a két filmben rengeteg a közös elem, megpróbálom ezeket egy csokorba gyűjteni:

  • a történések egy viszonylag kisebb térségre koncentrálnak (város + környező települések)
  • közelben katonai-, légi bázisok, gazdasági célpontok
  • háttérben futó hírközlések adják a háborúra vonatkozó információkat
  • dokumentum felvételeken keresztül mutatja be a kilövést, robbanásokat
  • vásárlóközpontos, pánikos jelenet
  • pánik bemutatása az utcákon
  • egy fiatal pár házasságra készülődik
  • a szülés
  • főszereplők jelentős része nem éli túl (bár ennek egy része feltételezés)

  Mindezek ellenére a két film teljesen másfajta összképet nyújtott. Úgy érzem valahol a kettő közötti van az igazság, illetve inkább kb. 70-30% arányban a Szálak javára tenném le a voksom.

  A Másnap, a viszonylag ismeretlen angol alkotással ellentétben, valódi sztárgárdát vonultat fel, mint Jason Robards, JoBeth Williams, Steve Guttenberg, John Lithgow, John Cullum. Több az ismert karakter és talán pont ez nem teszi olyan hihetővé, számunkra közelivé, ezért van olyan amerikai produkció érzete. Ezzel szemben az angol (ismeretlen) szereplők olyan benyomást keltenek, mintha teljesen hétköznapi emberek életét mutatnák be, mintha bármelyikünkkel, de legalábbis a szomszédunkkal történnének az események.

  Nem olyan komor és a végén a sok sajnálatos esemény hatására is inkább optimista kicsengésű, míg ezzel szemben a Szálak inkább borús jövőképet fest. Ezt a készítők is tudták, de szándékosan így alakították a történetet, ezért a film végén lefutó "közleményben" megemlítik, hogy a valóság ettől sajnos valószínűleg sokkal komorabb és végzetesebb lenne.
   A vallás szinte végig előtérben van, jelentősége nyilvánvalóan nagy és fontos a készítők  számára. A Szálakban viszont gyakorlatilag semmilyen szerepet nem kap a vallásosság.

  A Másnap furcsa módon azon kevés alkotások egyike, amely talán a politikát (és ezzel a világtörténelmet) alakító befolyásos személyekre is hatással volt. Ronald Reagan naplóbejegyzése szerint, a film megváltoztatta uralkodó nézeteit egy nukleáris háború tekintetében. Sőt, négy évvel később az INF-szerződés aláírása után a Szovjetunióval, Reagan küldött egy telegramot Meyernek, amiben ez állt: "Ne gondold, hogy a mozidnak semmilyen része nem volt benne, mert volt" - tegyük hozzá, hogy a "legenda" szerint, ugyanis erre jelenleg nincs egyértelmű bizonyítékunk. A filmet Mihail Gorbacsov szintén megtekintette a szerződés aláírását megelőző évben. Valóban ilyen nagy hatása volt? Ezt talán soha nem tudjuk meg. És vajon mekkora hatása volt (lett volna) a Szálaknak...?

Játékidő: 2óra 0perc
Ebből a katasztrófá(ka)t követő posztapokaliptikus környezetben: 1óra 1perc (51%)

https://www.youtube.com/watch?v=HPiiK4rvbkE

Történet:
Hitelesség:
Színészi játék:

Képi megjelenítés:
Dráma, érzelmek:
  TOTAL: 6,5/10    

post_thedayafter_000.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: kritika 1983 háború apokalipszis másnap éhínség atomháború kataklizma


süti beállítások módosítása